Megtalálni a falkádat

Megtalálni a falkádat @LaMimieux

Nem vagyok egy nagy társasági ember, sőt. A társas interakció gyakran maga a rémálom. Nálam rendszeres program hajnalban felriadni és elborzadni valamin, amit öt évvel ezelőtt mondtam valakinek egy bulin. Rutinszerűen hozom magam kínos helyzetekbe. Én vagyok az az ember, aki mikor a pincér azt mondja, hogy jó étvágyat, azt feleli, hogy köszönöm, neked is.

Szóval társaságba menni nem mindig egyszerű, még ha ez valószínűleg sokaknak elég hihetetlenül is hangzik. Emberek között lenni stresszes, oké?! Adjunk még a mixhez egy furcsa humorérzéket, magas szarkazmusszintet, és az eredmény rendkívüli sutaság. Hello, ez lennék én. Éppen ezért tudom viszont, hogy milyen felemelő érzés megtalálni a falkádat.

Azokat az embereket, akikkel szorongás nélkül tudsz órákat együttölteni, mert tudod, hogy tudják, hogy furcsa vagy, és nem fogják ezt a furcsaságot félreérteni. Akikkel úgy tudsz fetrengeni a röhögéstől még mindig, mint sok-sok évvel ezelőtt. Akiket lehet, hogy sokszor hónapokig nem látsz, de amikor aztán újra találkoztok, olyan zökkenőmentesen folytatjátok a beszélgetést, mint ahogy a kedvenc könyvedet is újra fel tudod venni és folytatni hosszú-hosszú kihagyás után is. Akik random apróságokkal lepnek meg, amiktől megolvad a kőszíved. Akiknek minden megjegyzés nélkül elküldhetsz egy vicces képet, és értik. Akikkel szégyentelenül nosztalgiázhatsz. Akiknek panaszkodhatsz, amennyit csak akarsz, és mégsem hívnak rinyagépnek. Akiknek megmutathatsz egy dalt, amibe épp beleszerettél, hogy aztán együtt örömködjetek rajta. Vagy filmet. Vagy könyvet. Akikkel ha kell, filozofálhatsz, ha kell, hülyéskedhetsz. Akikkel, még ha nem is ugyanúgy gondolkoztok dolgokról, valahogy mégis találtok közös nevezőt. Akiknek szívesen adod oda a legértékesebb dolgot, ami a tulajdonodban van: az időd.

Megtalálni a falkádat @LaMimieux

Tudni fogod, hogy megtaláltad a falkádat, amikor úgy sétálsz el egy-egy találkáról, hogy szinte lebegsz, mert úgy feltöltött. Amikor már órák óta beszéltek, de még nem unod. Amikor elmondhatod nekik a terveid és álmaid, és kétkedő mosolyok helyett támogató szavak fogadnak. Amikor már szúr az oldalad a nevetéstől és potyognak a könnyeid, de egyikőtök sem emlékszik, mi volt olyan vicces.

Persze lesz, aki jön és lesz, aki megy, mert semmi sem állandó és az emberek változnak – és ezzel nincs semmi baj, még ha néha nehéz is ezt elfogadni. Ha van helyetek a másik életében, úgyis vissza fogtok egymáshoz találni előbb vagy utóbb. A lényeg, hogy olyan emberekkel vedd magad körül, akik pozitív hatással vannak rád, és akikre te is pozitív hatással tudsz lenni. Ők a te falkád. Menj, szaladj velük szabadon.

Hozzászólás